Pár héttel ezelőtt egy írást olvastam a linkedin.hu-n a PR/kommunikációs szakma kihívásairól. Akkor eszembe jutott, hogy korábban végeztem egy elemzést egy kliensünknek, amiben kitértünk arra is, hogy a hazai piacon, milyen hajlandósággal működtetnek kommunikációs részleget, vagy alkalmaznak PR/kommunikációs szakembereket egyáltalán, különböző méretű vállalatoknál.

Bár ez a tanulmány nem publikus, gondolom, hogy ezen specifikus, a diszciplína gyakorlati alkalmazására vonatkozó részletét közölhetem, annak is kifejezetten a 2008 évi megjelenését amely összehasonlítási alapot adhat a fenomén a priori elemzésére.

Tehát két adatsorral dogozom (2008 és 2014). Mindkettőben igyekeztem ugyanazokat a vállalatokat megkérdezni. 60 cégtől egykori ügyfelektől, ismerősök vállalkozásától – kértem adatokat arra nézve, hogy milyen hajlandósággal

• működtetnek külön PR/kommunikációs részleget szakmai végzettséggel rendelkező szakemberrel
• működtetnek külön PR/kommunikációs részleget más végzettséggel rendelkező szakemberrel
• alkalmaznak a PR/kommunikációs területen csupán egy szakembert, ilyen végzettséggel
• alkalmaznak a PR/kommunikációs területen más végzettségű munkatársat

valamint, hogy mekkora arányban változtattak az elmúlt 6 évben a PR/kommunikációs szakemberek személyét és végzettségét illetően. A premissza az, hogy ebben az időszakban szignifikánsan csökkent a szakmai végzettségű munkavállalók aránya ezen a vállalatoknál. A vizsgálatban egyelő arányban szerepelnek a kis – közép – nagy – és multinacionális vállalkozások.

Az a vállalkozás minősül középvállalkozásnak, amely 250 főnél kevesebb személyt foglalkoztat, és amelynek éves forgalma nem haladja meg az 50 millió eurót vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió eurót.     

Az a vállalkozás minősül kisvállalkozásnak, amely 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztat, és amelynek éves forgalma és/vagy mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 millió eurót.)

Mind a négy csoportban (kis – közép – nagyvállalkozás és multinacionális vállalat) 15 – 15 válaszadó található. A kutatásban azoknál a vállalatoknál, ahol “nincs ilyen jellegű tevékenység” választ adtak, ott természetesen külsős kommunikációs/PR ügynökség sem foglalkozik a területtel. A kérdőívek megválaszolása fakultatív és anonim volt a vállalatok részéről, ezért azok nevei természetesen nem szerepelnek az írásban. A kutatás nem alapul reprezentatív adatokon, maximum, csak egy érdekes helyzetjelenésként értelmezhető.

Kisvállalkozások:

A kisvállalkozások piaci helyzete mindig is bizonytalan volt. Egy kis változás is, az adott szegmensben, megingatja a gazdasági helyzetüket. Ezt jellemzően az az adat is bizonyítja, hogy ebben a csoportban volt a legnagyobb fluktuáció a 2008-as előzményhez képest. A vizsgált vállalkozások közel 50%-a megszűnt és egy másik vállalkozás került a helyére, de jellemzően egyik sem lépett feljebb a középvállalkozások, vagy akár a nagyvállalatok csoportja felé. Így, ez az adat kissé a levegőben lóg az összehasonlíthatóság tekintetében.

Itt azt láthatjuk, hogy a 15 válaszadóból minden kérdésre az a választ kaptuk, hogy senki sem foglalkozik, semmilyen módon a PR/kommunikációs szegmenssel. A legjellemzőbb válasz az volt, hogy a vállalkozás vezető/tulajdonos kezeli az ilyen jellegű megkereséseket, de azt is hozzáteszik, hogy nem jellemző, hogy ilyenek érkezzenek hozzájuk.

Érdekes lehet, hogy ez az adat 2008-ban más megoszlást mutatott. Akkor a 15 vállalkozásból 2 alkalmazott PR szakembert és 2 esetében a marketinggel foglalkozó kolléga látta el a terület felügyeletét.

Középvállalkozások:

A középvállalkozások PR/kommunikációs szakemberei talán a legnagyobb kárvallottjai Az elmúlt 6 évnek. míg 2008-ban a megkérdezett 15 vállalatnál 13-ban volt valaki, aki a területtel foglalkozott és ennek 75%-a (10 fő) volt szakmai végzettségű, úgy mára a megkérdezettek mindössze 33%-a (5 fő) foglalkoztat bármilyen végzettségű munkavállalót ezen a területen. Ebből 2-nél (14%) van ilyen végzettségű szakember és 3 esetében átkerült a terület a marketingeshez. A többi vállalatnál a cégvezető kezeli az ilyen jellegű ügyeket, megkereséseket.

Nagyvállalatok:

A nagyvállalatok első ránézésre nem mutatnak nagy változást. Mint hat évvel ezelőtt, most is mindenhol van külön munkavállaló, aki kezeli a területet (15 fő). Nem mutat már ilyen jó képet, ha megvizsgáljuk azt, hogy ezek a szakemberek milyen felkészültséggel érkeztek erre a területre. A 15-ből mindössze 3 fő (20%) rendelkezik ilyen végzettséggel, itt jellemzően külön részleg foglalkozik a kommunikációval. 33%, vagyis 5 vállalatnál a marketing részleg, valamely más szegmensből érkezett szakember – jellemzően bölcsész, vagy marketinges – foglalkozik a területtel. Ami a legbeszédesebb adat, hogy a 15 vállalat majd 47%-ánál (7 esetben) az adminisztrátorra, vagy titkárnőre, (egy esetben projektmenedzserre) bízták az PR/kommunikációs ügyeket.

A multinacionális vállalatok:

Itt pont fordított a helyzet a nagyvállalatokhoz képest. A megkérdezett vállalatok 47%-nál van PR részleg, ahol legalább egy szakmai végzettségű munkavállaló van. 33%-nál, vagyis 5 vállalat esetében a marketing osztálynál van a PR/kommunikáció, ahol csak egy ilyen végzettségű munkatárs van és 3 cég esetében (20%) titkárnő, adminisztrátor, egyéb munkatárs foglalkozik a területtel. Jellemzően 2008-ban 14 vállalatnál (93%) volt külön PR részleg, vagy foglalkozott önállóan ilyen végzettségű munkavállaló ezzel a területtel.

Mint látható, az elmúlt 6 év, jelentős változást hozott az általam vizsgált 60 vállalat esetében a PR/kommunikációs területen dolgozók életében. A szegmens összetétele jelentősen átalakult és megmutatkozik rajta a recesszió minden jele. Habár ebben az időszakban minden vállalati szegmensben jelentős átalakulások történtek, ám véleményem szerint aggodalomra adhat okot, hogy ezen a területen nem arról van szó, hogy valamennyivel csökkent a szakemberek aránya egy vállalaton belül, hanem, hogy komplett osztályok tűntek el és a vállalati döntéshozók úgy gondolják, hogy ezek pótlására gyakran elegendő, ha az adminisztratív részlegről valaki kap némi plusz feladatot, ha egyáltalán akad valaki, aki foglalkozik a területtel.

Az ad – hoc, hangsúlyozottan nem reprezentatív, kutatás konklúziója talán az lehet, hogy a PR/kommunikációs szakma már nem csak szakmai, hanem humán erőforrásbeli kihívásokkal is kénytelen szembe nézni. Nem csak arról van szó, hogy milyen gondokkal néz szembe egy kommunikációs szakember a szakmai életben, hanem, hogy egyáltalán kommunikációs szakember néz-e szembe ezekkel a kihívásokkal. És az is gond lehet, hogy milyen premisszával rendelkeznek a döntéshozók egy vállalatnál a területtel és a szakemberekkel kapcsolatban. Személyes megjegyzés csupán, hogy a jelentősen nagy számban és talán a színvonal alatti képzésből kikerült kommunikációs szakemberek kifejezetten hozzájárulnak ezen kép kialakulásához, valamint a szűk és eléggé túlszabályozott hazai médiapiacon elhelyezhető PR/kommunikációs kampányok sikeressége is meghatározhatja ezt a vélekedést.